Az ortopédiában használt különféle belső rögzítőanyagok közül egyre elterjedtebbek a titánötvözet lemezek. Nemcsak a posztoperatív mágneses rezonancia képalkotási kompatibilitás tekintetében különböznek a rozsdamentes acél anyagoktól, hanem más szempontból is eltérő tulajdonságokat mutatnak.
A titánötvözetek előnyei közé tartozik a jó kémiai stabilitás, a nagy biokompatibilitás, a nagy szilárdság és a könnyű súly. Ezért széles körben használják őket az emberi test számára készült implantátumanyagok gyártási szabványaiban. Nézzük meg közelebbről ennek az anyagnak a jellemzőit és jellemzőit.
Mik azok a titánötvözetek?
A titánötvözetek olyan fémek, amelyek titán és más kémiai elemek keverékéből állnak. Ezek az ötvözetek még magas hőmérsékleten is rendkívül nagy szakítószilárdsággal és keménységgel rendelkeznek. Könnyűek, rendkívül ellenállóak a korrózióval és ellenállnak a szélsőséges hőmérsékleteknek. A titánnak nagy affinitása van az oxigénatomokhoz, ami azt jelenti, hogy a légkörben még szobahőmérsékleten is nagyon vékony és sűrű oxidréteg (TiO2) képződhet a titánötvözetek felületén. Ez az oka annak is, hogy a titánötvözetek kiváló korrózióállóságot mutatnak.
A titánötvözetek osztályozása
A titán két kristályformában létezik. Szobahőmérsékleten az ötvözetlen (kereskedelmileg tiszta) titán szorosan egymásra épülő hatszögletű szerkezettel (hcp) rendelkezik, amely alfafázisként ismert. Amikor a tiszta titán hőmérséklete eléri a 885 fokot (a titán béta-transzus hőmérséklete), a kristályszerkezet átalakul egy köbös szerkezetté (bcc), amelyet béta fázisként ismerünk. A titánötvözetek teljesítménye elsősorban az alfa- és bétafázis elrendezésétől, térfogatrészétől és tulajdonságaitól függ.
