A titánt és a titánötvözeteket széles körben használják különféle iparágakban, és bár a lézervágás elterjedt módszer, hőtermelése oxidációhoz és termikus deformációhoz vezethet. E korlátok leküzdésére a titángyártók a vízsugaras vágási technológiát alkalmazzák, mint hatékonyabb és alacsony hőmérsékletű feldolgozási módszert.
A vízsugaras vágási technológia áttekintése
A vízsugaras vágás során a csapvizet nagy nyomásra, {{0}} MPa-ra nyomás alá helyezik ultra-nagynyomású technológia segítségével. A vizet ezután egy körülbelül 0.10-0,35 mm belső átmérőjű ékszerfúvókán keresztül hajtják át, és nagy sebességű sugárfolyamot hoznak létre, amelynek sebessége 800-1000 m/s-ig terjed. Ezt a nagy sebességű sugárfolyamot általában "vízsugárnak" nevezik. Nagy energiájú jellemzőinek köszönhetően a vízsugarat széles körben használják lágy és képlékeny anyagok vágására.
A titán anyagok vízsugaras vágási folyamata során általában bizonyos mennyiségű csiszolóanyagot, például kvarchomokot vagy gránátot adnak hozzá a vágási képesség javítása érdekében. A tipikus eljárás a titán anyag átszúrását, majd a vízsugár meghatározott sebességgel történő áthaladását, végül a vágás során keletkező csiszoló- és vízáramok összegyűjtését és eltávolítását jelenti.
A vízsugaras vágási technológia előnyei és hátrányai
Előnyök
Alacsony hőmérsékletű feldolgozás: A vízsugaras vágás egy hideg megmunkálási módszer, ahol a munkadarab alacsony hőmérsékleten marad, így kiküszöbölhető a vágás közbeni termikus deformáció veszélye.
Széleskörű alkalmazhatóság: A vízsugaras vágás nem korlátozódik a titánra és ötvözeteire, hanem különféle egyéb anyagok vágására is használható.
Hátrányok
A fúvóka eróziója: A nagynyomású vízáramok használata miatt a vízsugaras berendezésekben az ékszerfúvóka gyorsan eróziót szenved, és rendszeres cserét igényel.
Maradék kúpos és bevágás: Vastag titánlemezek vízsugaras vágása (pl. 10 mm felett) maradék kúposodást vagy szélesebb bevágást eredményezhet.
