A hidrogén{0}}meghajtású járművek gyors elterjedése intenzívebbé tette a könnyű, tartós anyagok keresését a nagynyomású-tárolótartályokhoz. A III-as és IV-es típusú kompozit edények 700 bar-t meghaladó nyomáson működnek, ahol a fém béléseknek vagy kiemelkedéseknek ellenállniuk kell mind a mechanikai igénybevételnek, mind a közvetlen hidrogénhatásnak. Az olyan titánötvözetek, mint a Ti-6Al-4V, az alacsony sűrűség és a nagy szilárdság ideális kombinációját kínálják, így vonzó jelöltek lehetnek ehhez az igényes alkalmazáshoz. Létezik azonban egy kritikus korlát: az atomos hidrogén áthatolhat a fémszerkezeten, és hidrogén ridegséget okozhat, amely jelenség alapvetően megváltoztatja a titán viselkedését ismételt nyomás alatti ciklusokban. Ennek a leromlási mechanizmusnak a megértése elengedhetetlen a hajó biztonságos tervezéséhez.
A hidrogénridegedés legjelentősebb mérnöki következménye a fáradási teljesítményben jelenik meg. A hidrogénnel-töltött titánötvözetek minden kifáradási paraméternél mérhető lebomlást mutatnak a levegős környezethez képest. A kifáradási repedés növekedési küszöbe jelentősen csökken, ami azt jelenti, hogy ciklikus terhelés hatására a kisebb hibák továbbterjedhetnek. Amint repedések keletkeznek, a repedések növekedési sebessége felgyorsul hidrogénes körülmények között, ami rövidebb általános kifáradási élettartamhoz vezet. A fraktográfiás elemzés egyértelmű eltolódást mutat a meghibásodási módban: a levegőben lévő repedések transzgranuláris utakat követnek az alfa-kolóniákon keresztül, míg a hidrogén{5}}expozíciónak kitett minták szemcseközi repedést mutatnak a korábbi béta szemcsehatárok és alfa-béta határfelületek mentén. Ez a törésmód-átmenet megmagyarázza, hogy a hidrogénnek miért van károsabb hatása nagyobb alakváltozási amplitúdók és hosszabb ciklusszámok esetén.
E kihívások ellenére a titánötvözetek továbbra is életképesek a hidrogénszolgáltatás szempontjából, ha megfelelően kezelik őket. A finom alfa-béta mikroszerkezetű Ti-6Al-4V jobb ridegségállóságot biztosít, mint a durva vagy béta{10}}gazdag szerkezetek. Az olyan felületkezelések, mint az eloxálás vagy a termikus oxidáció, vastagabb titán-dioxid rétegeket hoznak létre, amelyek csökkentik a hidrogén bejutási sebességét. Azoknál a IV-es típusú edényeknél, ahol a titán kiemelkedések érintkeznek polimer béléssel, a tömítési geometria gondos tervezése megakadályozza a hidrogénkoncentrációt a kritikus feszültségi pontokon. A hegesztett alkatrészek különös figyelmet igényelnek, mivel a hőhatásnak kitett zónák érzékenyebbek a hidridképződésre. A hegesztés utáni vákuumos izzítás eltávolítja az oldott hidrogént és visszaállítja a törési szilárdságot, jelentősen meghosszabbítva az élettartamot.
A növekvő hidrogén-infrastruktúra egyre nagyobb igényeket támaszt az anyagminősítési szabványok iránt. A vizsgálati módszerek, köztük a lassú alakváltozási sebesség vizsgálata és a kifáradási repedésnövekedés értékelése nagynyomású hidrogéngázban, biztosítják a biztonságos edénytanúsítványhoz szükséges adatokat. A titánötvözetek nem utasíthatók el közvetlenül a hidrogéngáz-szolgáltatás miatt, de nem is kezelhetők csepp{3}}acél vagy alumínium cseréjeként. A megfelelő mikroszerkezetű, felületi védőrétegekkel védett és a hidrogén--specifikus kifáradási küszöbértékek figyelembevételével kialakított titánötvözetek könnyebb, kompaktabb hidrogéntároló rendszereket tesznek lehetővé, amelyek előmozdítják a teljes hidrogéngazdaságot.
